Horváth Szabina - Édesanyámnak

Édesanyám, mit adjak neked e jeles napon?
Pénzért nem vehetek, tőled annál többet kapok,
És nem is találhattam volna semmi oly szépet,
Melyben meglátnám a Te személyiséged!

Édesanyám, ma hozzád szóljon e versem,
Annak, ki a fényességre hozott engem.
Te érezted legelső szívdobbanásom,
Benned kezdődött életem a világon.

Édesanyám, hogy rebegjek érted hálát,
Mindazért, mit Te értem feláldoztál,
Hogy szíved alatt sokáig hordtál,
Hogy egészségemért testedből tápláltál?

Csapongnak gondolataim, s emlékeim
Törődésed nem tudják meghálálni szavaim.
Régen öledből szedtem neked virágot,
Ma már a lábam alá vettem a világot.

Minden lélegzetem neked köszönhetem,
Annyi mindent feláldoztál értem.
Álmodban is mindig velem voltál,
Ha beteg voltam, mellettem virrasztottál.

Szívem néha fájt, nagyon sajgott,
Te is szenvedtél, csak mert engem bántott.
Az életben jóra, becsületre tanítottál,
Ha tanács kellett, anyai szóval biztattál.

Te vagy, ki sosem hagy engem el,
Kifelé büszkén fordulok, ha valami kell.
Hisz a tanulásban is mindig segítettél,
Tudod a gyermeki szív bármit elér.

Köszönöm, hogy Te mindig hiszel bennem,
Hogy egy vita után is itt állsz mellettem.
Nincs elég szó, hogy mindent megháláljak,
Istenem köszönöm, köszönöm az édesanyámat!