Gyere közelebb, Kedves,
szoríts most magadhoz!
Ez a gyönyörű ölelés
közel röpít majd a Naphoz.
Egy szerelem-vulkánná gyúlva,
szédüljünk a féktelen jövőbe
s az ábrándos múltba. Újra és újra!
Lehessek az örök egyetlened.
Nélküled úgy érzek, mint
a búskomor szerelmes, ha lenéz
a zavaros vizű kútba, és ugrani készül,
mert viszonzást többé már nem remél.
Jöjj, Kedvesem, hadd zárjalak
karjaimba, s válhassak veled eggyé.
Ahogy egymásba simulnak a hegyek,
olyan gyönyörű legyen ez az ölelés...
szoríts most magadhoz!
Ez a gyönyörű ölelés
közel röpít majd a Naphoz.
Egy szerelem-vulkánná gyúlva,
szédüljünk a féktelen jövőbe
s az ábrándos múltba. Újra és újra!
Lehessek az örök egyetlened.
Nélküled úgy érzek, mint
a búskomor szerelmes, ha lenéz
a zavaros vizű kútba, és ugrani készül,
mert viszonzást többé már nem remél.
Jöjj, Kedvesem, hadd zárjalak
karjaimba, s válhassak veled eggyé.
Ahogy egymásba simulnak a hegyek,
olyan gyönyörű legyen ez az ölelés...

0 Megjegyzések