Arnóth István - Óvlak, Anyám!

Ott, hol a folyó zúg és kövekkel játszik,
ma szájról olvasom a szánalmat, kérést.

Ott, hol a földeken arany kalász látszik,
talán meg is értem, mért fontolsz egy lépést.

Ám, bele nem nyugszom,
mert vad őrület van,
ott, hol a tűz is lágyan melegít,
és legyintése kifogyhatatlan.

Ott, hol a nagyvilág látványa felvidít,
egymásnak esnek nagy lendülettel,
és vívnak vesztes csatát piciny feszülettel.

Ott él és virul a pirkadat éle,
és sírkövek között is hontalan a béke.
Én egész éjen át
simítom vágyadat,

féltve.