Ágoston Enikő - Angyali érzések

Halkan ülök vele, nyugalom eleme, mely árad körülöttünk
Mosoly, halk kuncogás, e melegség elás, selyemszálat kötöttünk
Elszakíthatatlan, harmonikus fonat, mit egymásnak öntöttünk.

Finom szóval szólok, hangom sosem hallod, s rózsáink tüskéje bánt
Hiszel bennem, érzem, s segítek végtelen, átölelve, hogyha fájt
Érintésem csak fény, neked talán élmény lenne, ha megtalálnád

Az éj beköszöntött, már hozzád költözött az álom, mely megbűvöl
Ágyadban fekszem én, de az éjjel nem vén, csak elrejt ő mindentől
Szárnyammal ölellek, álmodj hát szépeket s kelj boldogan a képtől

Ajkad még mosolyog, de lelked már zokog, megbántottak, én tudom
Lelked az életben, mint tollpihe szélben, mely kíméletlen csapkod
Sírsz, de én viselem, lelked védelemmel, fájdalmad át kell adnod

Bár hallanád szavam és ajkadon ajkam éreznéd napkeltekor
Én védelmem adom, ezt tehetem, tudom, de még csodákra várok
Kiterjesztem szárnyam, de fénnyé lesz tollam, már szenvedve álmodok

Álmodban ölellek, mindig fogom kezed, s ajkadra csókom adom
De nem érzel engem, nem tudod szerelmem, így úgy tűnik széthullom
Darabokra esem, fehér fénnyé lészem, s majd megszületni vágyom

S rám pillantasz néha, érzések dallama ébred fénylő testemben
Egykor boldogságod még életet adott, alma nem volt kezemben
De te nem is sejted ez mihez vezetett, tükröződöm szemedben

Hol te bontod szirmod és ahol én nyílok, messze került egymástól
Még is feléd hajlok, szirmokat hullatok, mely rajtad csak áthatol
Drágagyöngy könnyeim hullanak lépteim nyomán, ébren álmodol

Míg védhetem lelked, s szépítem életed, nem hal el fénylő valóm
E érzés nem pusztít, létem veled szundít, hát ígéretem adom
Veled szerelemben, veled szenvedésben, s együtt könnyed álmokon