Meddig bírja létem,
álmatlan éjben.
Álmoddal telt szobában,
nélküled épen.
Még enyém az erő,
arcod lopva leső.
Mosolyodba temetkező,
újra keletkező.
De meddig viselem,
kínodat cipelem.
Ha nem öleled kezemet,
kiszáradt szívem.
Azért ágyad szélére, igen
leülök, s hiszem.
Aki szeret nem alszik,
álmod őrzi híven.
Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.
0 Megjegyzések