mély ráncokkal körbekerít furán
az öregség mely térdemig serceg
meg-megcsúszik bennem a délután
tócsák jegén siklanak a percek
mit kezdjek most itt a május-inggel
ha még hó száll februári pernye
ugat néhány stressz vonyít pár inger
hatalmas a tudat állatkertje
verscicát játszani – azon vagyok
lelkemben lágy bizsergés dorombol
s egerésznek mind a hasonlatok
mikor líra lövel ki e tagból
0 Megjegyzések