Magányom szerteszét dobálja a szél.
Rímekbe kapaszkodom: életet mímelek,
nem állnak össze, folynak a képek,
s nem látlak téged elcsorgó arcokban.
Falaknak ütközök. (Nemcsak a fal fáj.)
Nem tarthattalak, s már nem vigyázol.
Elárvult hollókárogás visszhangja
gyászol, és néhány szó, a kimondott:
sápatag versben éles-fekete obeliszk...
0 Megjegyzések