Gyöngyös Imre: Köszöntő Babitsnak

Túl minden rendelt, talmi méltatáson,

mely mint tirádás himnusz félrecsengne,

lélekrokonság s hűségvállalásom

csillámtalan szürkülne színtelenre,

mint mérhetetlen tenger lomha árja,

ha ráborul a felhős naplemente.

Tenger lelked mérésre felkínálja

a felszínét, amelynek mérhetetlen

és szerteoszló láthatár a távja.

Hogy merne mérni lélektengeredben,

ki nélkülöz eszközben és tudásban

vagy műveidben jobb, mint ismeretlen.

Kiben tudás, nemcsak ragaszkodás van

munkád iránt, nagyobb értékre lelhet,

mint én, ki versírásban s -olvasásban

tudós művészelődnek ünnepellek,

tanulhatókat megtanulva tőled,

hajlítani s zengetni ezt a nyelvet,

mellyel beszédünk bűve bája nőhet.

Magyar szívekbe vésem áldomásom!

Téged köszöntve gazdagítsa őket,

túl minden rendelt, talmi méltatáson!