A nap mint óriás arany szappan-buborék,
átfolyik fejünk felett, keletről nyugat felé.
Csak felhők cibálják olykor rojtosra a fényt.
Gondolatban felhőket irányító lennék,
láthatatlan légi-folyosókat váltanék.
Mint tehervagonnak, jéggel teli felhőknek
útját egyengetném, váltón elterelném őket
oly tájra hol nem lehetnének kártevők se.
Csinos bárányfelhőknek udvarolnék,
kiknek haját fodrászként rendezi a szél.
Szerelmes szürke felhők könnye peregne
Vállamra, Arcomra és fedetlen fejemre.
Megbékíteném, újra szerelembe esne,
egy gyors szél-taxival kézfogóra repdesne.
Mikorra végeznék, tiszta lenne az ég,
gyorsan letelne a nap, beállna az éj.
2011 Október 9.
0 Megjegyzések