Nagy Dalma: Akik a múlt gyilkosaié lettek.

Talán kellett, hogy hópelyhek helyet,

Jégcsapot küldjön rám az ég.

Fél Lélekkel köszöntött be tavasz.

A jóság tüze égett a napsugárban.

Átnéztél rajta,s ő azt hitte,

szemébe nézel.

Kiderült az ilyennel mint vele,

 a hányásod törlöd fel!

Személytelen állattá tetted, 

hűséges kutya volt a végzet.

Kezét megfogtad, 

de lelked hat felé széledt.

Vak volt barátok nélkül.

Benned megbíztam!! akkor.

Bőre alá varrtad a mocskaidat,

Ha ő jó  , akkor legalább csak fájjon,

Jó kis kabaré a női álom.

Keselyük elé dobott döglött hús volt neked.

széttépett áldozat a vacsorán.

Tiszta lelkű gyönge lány volt.

És igen elhitte , hogy szereted. 

egyszerű dolog, de a legkegyetlenebb.

Meghalt. Meghalt,

igen, vége volt egy életének.

Felébredt, s örülök , hogy te gyilkoltad meg!

Ő mindent megtett, ó te ostoba.

Nem volt hitetlen hitt Istenemben.

Mikor megcsonkított gyermekét látja az anya,

Úgy kételkedett, hogy igaz vagy e nekem.

Lebénult tolókocsis volt.

De nyomorékként felállt és elhagyott.

Erősebb lett, mint te vagy.

Kiásta a hullát. életben van!

Megtalált egy új életet.

Az összekulcsolt lélegzetet.

A szabadon dobogó szívet.