Talán kellett, hogy hópelyhek helyet,
Jégcsapot küldjön rám az ég.
Fél Lélekkel köszöntött be tavasz.
A jóság tüze égett a napsugárban.
Átnéztél rajta,s ő azt hitte,
szemébe nézel.
Kiderült az ilyennel mint vele,
a hányásod törlöd fel!
Személytelen állattá tetted,
hűséges kutya volt a végzet.
Kezét megfogtad,
de lelked hat felé széledt.
Vak volt barátok nélkül.
Benned megbíztam!! akkor.
Bőre alá varrtad a mocskaidat,
Ha ő jó , akkor legalább csak fájjon,
Jó kis kabaré a női álom.
Keselyük elé dobott döglött hús volt neked.
széttépett áldozat a vacsorán.
Tiszta lelkű gyönge lány volt.
És igen elhitte , hogy szereted.
egyszerű dolog, de a legkegyetlenebb.
Meghalt. Meghalt,
igen, vége volt egy életének.
Felébredt, s örülök , hogy te gyilkoltad meg!
Ő mindent megtett, ó te ostoba.
Nem volt hitetlen hitt Istenemben.
Mikor megcsonkított gyermekét látja az anya,
Úgy kételkedett, hogy igaz vagy e nekem.
Lebénult tolókocsis volt.
De nyomorékként felállt és elhagyott.
Erősebb lett, mint te vagy.
Kiásta a hullát. életben van!
Megtalált egy új életet.
Az összekulcsolt lélegzetet.
A szabadon dobogó szívet.
0 Megjegyzések