Gyöngyös Imre: E.W. Henley Legyőzhetetlen

Az éjnek, hogyha leple jön

és mély sötétje eltemet,

bármily istennek köszönöm

legyőzhetetlen lelkemet.

Balsorsom béklyója, ha kín,

tűrésem sosem adna jelt.

A sors pörölycsapásain

vérző fejem büszkén emelt.

E könny- és haragvölgy felett

az árnyvilág borzalma ül,

mégis évek veszélye lelt,

s fog lelni félelmetlenül.

Büntetésem bármekkora,

bármily rövid út szabatott,

a végzetem parancsnoka,

a lelkem ura én vagyok.