Gyöngyös Imre: Önarckép tükörből

Mint pók a pudvás, pállott pincepolcot,

a kor beszőtte fáradt arcomat,

s most úgy néz ki, mint festett fércű foltok

korcs köntösén a kormos karcolat.

Hajam fakó, viharvert, szürke gyolcsok

száz rongyszálából varrt vitorla csak,

nyakam nyersrostú,redves, ínba oltott

bőrsátor, mit szétráz egy mozzanat.

A pápaszem is rejt még szürkeséget:

Kese hernyópár két szemöldököm.

Szem-szürkém lángja többé már nem éget,

tekintetemben még sincsen közöny,

csak elszántság látszik,mellyel a lélek

mélységeinek kincsén őrködöm.