Gonosz óra!
Te vad-kegyetlen!
Belehasítasz a
reggelbe!
Lelkembe!
Melynek álom-szárnyait
hangod penge-élével
levágod,
Szürke-mogorvává
fested a meghitt,
tünde-fényű
világot.
Az álmot
vérbe borítod,
eltaszítod...
Megölöd!
Lázadhatok,
de ketyegsz tovább rendületlen!
Kiáltásod hiába némítom,
tompítom...
Tudom,
az időt meg nem állíthatom,
Sodor bele
a végtelen,
homályos-ködlepte
ismeretlenbe...
(2011. július 28.)
0 Megjegyzések