Zeng az ég!
Arra keltem én,
hogy szívem,
mint ijedt kismadáré,
rémülten zakatol!
Sír az ég!
Habos, piszkosszürke
párnákkal takarja
könnyektől ázó,
sápadt arcát.
Vele sírok én...
Remegve,
mert reszketve sóhajt
most a világ is!
Fáj a lét!
Fájnak a köves sziklák,
a hegyek, a vizek,
a folyók, tengerek,
sötét barlangok remegnek,
erdők, völgyek rettegnek,
zokogva temetnek
lelket, vágyakat, álmot!
Zúgó szelek feszítik
a megrázott világot...
Fájdalmát üvölti
dalba az ég,
s a sűrűn hulló cseppek zenét
klimpíroznak
a Föld égő, izzó,
sajgó húsába!
Szimfóniát írnak
Pusztító hangszerekkel,
rettenetes fényekkel
az élet színpadán.
Sír az egész világ,
s könnyekkel telik meg a nyár...
(2011. július 30.)
0 Megjegyzések