Álmaink csak felkavart por egy öreg padláson,
réseken beszűrődő fényben járják a víg táncot.
a sötétben fel sem tűnik, csak csendben elülnek.
Ha nincs ki kavarja e port, takaróként egyesülnek.
vastag pecsétjei lesznek a rég-múlt emlékeinek.
De egyszer rés támad a tetőn és a fény úrrá lesz,
befúj a szél is és eső mossa le ezt a pecsétet.
beköltöznek az élet madarai, vadak és merészek.
padlásra tett emlékek gazdája lesz az enyészet.
Mi érték volt neked másnak csak fölös kacat,
lomtalanításkor, az utcán heverő lélektelen kupac,
egyetlen emlék marad az álmod mint gondolat.
A tárgyak elveszhetnek, de a lelked örökre marad.
2011. szeptember 21.
0 Megjegyzések