napjaink csak mennek rohannak
mint viharfelhők az ég türkiz mélyén
létünk sem más mint zavaros hab
és a lassan múlás csak üres élmény
árnyék fény nélkül gonosz jó nélkül
nem létezhet s az életet te csak éled
színtelenségünk egy kis színnel egészül
de száműzve van a lélek
nincs oly érzés mely meg ne törne
és nincs remény ha nincs rettegés
de van ember aki apróért ölne
ilyen ez a halandó létezés
be vagyunk zárva rácsok és korlátok közé
és bennünk van a fellázadás
küzdünk a szebb és jobb életért
hogy elkerüljön a csalódás
nincs szívbéli és tiszta mélység
csak sötét van amely csontjainkig hatol
nem küzdünk azért ami valójában szép
s a rideg mulandóság elrabol
és napjaink csak mennek rohannak
s látom, hogy nincs megállás
a pénzemberek meg csak huhognak
kezükben az arany-áldomás
elkeseredem mikor ezt látom
hiszen annyi jó érték létezik
de már nem számít semmi a világon-
minden napom a szépre éhezik
0 Megjegyzések