Édes hon, magyar címer,
díszeleg a pajzsomon,
dal kél magyar szívnek,
egy örző-védő oltalom.
Megvéd engem hazám,
az örök magyar tályak,
rosszul mutatja a határ,
hol van vége a világnak.
Hol kárpát magaslik,
az is magyar éden,
hol a Tisza aranylik,
az is mienk ezer éve.
Látott már-e föld,
dicstelen hadakat,
koszos,véres tört,
s hazug szavakat.
De büszkén mondom,
nics a magyarnak határ,
s annak vérét ontom,
ki bántja apró hazám.
Kár hogy belülról marja,
ezer féreg országunk,
ezt a sok ember hagyja,
mi birkák, csak szolgálunk...
Mit tehetnénk mást?
Elkap minket a félelem,
a sok politikus ás,
a hatalom sem végtelen,
Így halljátok végszavam,
maradjunk csak egy ország,
ha minden kötél szakad,
s az országunkat kifosszák...
0 Megjegyzések