Amit írok, szívből szól, hiszen egy barátság hol máshol születhet? Ezt nem lehet elhatározni, eltervezni, a pasikkal másképp működik a dolog. Tetszik egy?? Hát megszerzem, de a barát az nem ilyen.
Az a barátság, amiről most írok, meggyőződésem szerint az Isten ajándéka, mert körülbelül 1000-ből, ha egy ilyen születik. A megismerkedés sem átlagos, egy fórumon akadtunk össze teljesen véletlenül, felfigyeltünk kölcsönösen az egyedi stílusra. Kezdtünk nagyon jól megismerkedni, egymás gondolataiban is képesek vagyunk és voltunk matatni, nem kell megkérdezni a másikat, hogy mit gondol, vagy éppen mit tenne.
A barátságot én a legszentebb érzések és kötelékek közé sorolom, melyre a tapasztalatok szerint minden okom megvan.
Sok mindent átéltünk mi már ketten: gyászt és veszteséget, szenvedélybetegséget és depressziót, házasságot, válást és születést… Szinte minden változott és változik mindig körülöttünk, ám a mi barátságuk örök.
Mint mindennek, ennek a kapcsolatnak is megvannak természetesen az árnyoldalai, olykor-olykor elég szépen ki is fakadunk. Mindezek után pedig megállapítjuk, hogy minket a bajok és problémák nem távolítanak-, hanem sokkal inkább közelebb hoznak minket egymáshoz.
Szeretném, ha sokan megtapasztalhatnák ezt az érzést, az ilyen barátságot, mert tudom, hogy ilyen egyszer adatik az ember életében.
Csak ennyit akartam leírni, de ezt mindenképp…
6 Megjegyzések