Sok ember forog köreinkben
Milyen fényes, tavaszi délelőtt!
Az udvar színes, nevetés csendül,
Labda csattan, és innen fentről
Minden oly csodásnak tűnik.
De miért érzem mégis üresnek
Ezt a boldog forgatagot?
Oly fölöslegesnek érzem a Napot,
Ha Te nem érezheted…
Ahogy meglátom fekete kabátod
És szomorú arcodat, mégis
Mindig minden színesebb,
S ha itt vagy, még az ablakon
Kinézni is százszor érdemesebb;
De Te nem vagy itt,
És közelebb érzem a Napot,
Mint bárkit e nyüzsgő társaságból.
Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.
0 Megjegyzések