Ismét lantot ragadtam,
Mert elragadt a fertő.
Nem segíthet senki most,
Csak a sűrű sötét erdő.
Mit tettem már megint?!?
Nem látok a haragtól.
Csak kucorodom a sarokban,
S megijedek magamtól.
Az emberek nem ismernek,
Csak kívülről látnak.
Hogy milyen vagyok valójában?
Megmutatom a világnak.
Mindenkitől tartózkodtam,
S mindenkitől féltem.
Megkötötték kezeimet,
Pedig sosem kértem.
Soraim most üresek,
Nincs ki mellém áll.
Megnézheti bárki lelkem,
Ott is ürességet talál.
Szeretném ha nekem is,
Kijutna egy kívánság.
Mi mindenkinek természetes,
Nekem mégis kiváltság.
Nem nagy kívánság ez,
Nem, csupán csak ennyi.
Mint mindenki más én is,
Boldog szeretnék lenni.
Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.
0 Megjegyzések