Harmath Zsuzsa: Vallomás

Akkor...

Rám zuhant az éj
összes csillaga,
perzselt a szenvedély,
zengett a vágy dala.
Sodort az ár,
örvény ölelt át,
azon az éjszakán
Te adtad a csodát.

Reggel...

Új nap kelt fel
a hajnali égen,
új színek, új hangok,
új illatok a szélben.
Kitárult a világ
ezer csoda-öröm.
Más lett minden,
s ezt Neked köszönöm.

Az óta...

Mit akkor éreztem,
azon az éjen;
töredéke annak,
mit az óta éltem:
Azóta tudom,
mily csodás a világ,
vakító színek,
s egy nékem nyíló virág,
s egy szív, mely csak értem,
s a szívem csak érte,
örökkön örökké
s egymásért égve.
Mindig, mindenhol,
s az összes létbe `.