Kardos Győző: Ez, az én hazám?

Megéltem sok- sok évet,
Nem panaszkodni akarok,
Csak egyet kérdezni:
Hol vagytok magyarok?

Kelj fel magyar! - Ébredj már!
Kelj fel mint a nagyok,
Mint Dózsa György!
Kinek unokája vagyok.

Hova tart ez az ország?
Nem látod! - Széthordják, vágják!
Óh magyar, miért engeded?
Emberek! - Csak, egyedül szenvedek?

Miért nem tartunk össze?
Miért húzunk szét?
Miért tapossuk ily közönnyel,
a magyarok Istenét?

Miért hagyjuk emberek magunkat?
Azok, ott fent, pénzért alszanak, hazudnak!
S ezt, mind a miénkből teszik!
Rágják, nyúzzák a bőrünk, és húsunkat eszik!

Miért teszik? - Mert hagyod!
Elveszett a régi magod,
mit Szent István , s őseink adtak,
már régen, már régen elhagytad.

Hova tart ez az ország?
Nem látod! - Széthordják, vágják!
Óh magyar, miért engeded?
Emberek! - Csak, egyedül szenvedek?

Hova lett büszkeségünk, bátorságunk?
Régen - félt tőlünk a világ!
Mikor a magyar kilőtte a nyílát,
s mi van ma? - Fejünk dugjuk a homokba!

Hova tart ez az ország?
Nem látod! - Széthordják, vágják!
Óh magyar, miért engeded?
Emberek! - Csak, egyedül szenvedek?

Hogy ki a magyar?
Nem csak az,ki annak tartja magát,
hanem az: Ki tesz is a hazáért!
S érte, ha kell, oda adná magát!

Kelj fel magyar! - Ébredj már!
Ha kérlek, egyszer megteszed?
Vagy túlontúl naiv vagyok,
s álmokat kergetek?

Kelj fel magyar! - Ébredj már!
Kelj fel mint a nagyok!
Kik - e hazát adták, s ezer évet,
Elvesztheted, ha hagyod!