Török Éva: Öngyilkossági kísérlet

Pár hónap múlva egyik fesztiválról haza érve Egont úgy találta, hogy az ablak kilincsére felakasztotta magát és bevett egy doboz gyógyszert. Szerencsére még idejében érkezett és meg tudta menteni az életét, mentővel kórházba szállította.
Egy évre rá, karácsonyt követő napon ismét megtette részeg állapotában ugyanezt, de akkor már nem nappal, hanem éjszaka a garázsban, ahol senki sem vette észre. Kata már nem tudott rajta segíteni.
A parancsnok ismerte Kata kálváriáját édesanyjával. Tudva azt, hogy Katának most talán mégis szüksége lehet anyjára. Bízva benne, az adott körülmények között rendbe jöhet kapcsolatuk, ezért katona társnőjét – egyben barátnőjét - elküldte Kata tudta nélkül édesanyjához, hogy hozza el. Hilda beült a parancsnoki autóba és elment Erzsike néniért.
A csengetésre egy törékeny idősebb asszony jött ki.
- Erzsike néni? – kérdezte Hilda.
- Igen. De miért keres?
- Én a lányának a kolléganője vagyok, azért jöttem, mert meghalt a veje és szeretném elvinni a lányához – mondta miközben zavarában tördelte ujjait.
Erzsike felháborodott:
- Nekem nincs lányom, nincs unokám, vejem, pedig végképp nincs. Nem megyek sehova.
- De Erzsike néni, Katának szüksége van önre, kérem, jöjjön el a temetésre – próbálta rábeszélni a törékeny asszonyt.
- Erzsike néni, ha nem jön, én felöltöztetem és beültetem az autóba, de akkor is elviszem, mert nem mehetek vissza ön nélkül.
Jó egy óráig próbálta győzködni, mire végre nagy nehezen ráállt. Amikor megérkeztek, Kata nagyon elcsodálkozott édesanyját láttán. Alig ismerte meg. Megöregedett. A sok italtól és a cigarettától a száz kilós, erőteljes alkatú asszonyból idős, megtört ember lett, alig volt hetven kiló.
Tizenegy éve nem találkoztak. Nagyobbik fia Lacika tíz hónapos volt, mikor utoljára látta a nagymamája, a kisebbiket, Ervint pedig egyáltalán nem. Átölelték egymást és csendben sírtak egymás vállára borulva. Talán életükben először megtört a jég és először beszélgettek csendben, minden ingerültség és sérelem nélkül.