Fejemről a mennyasszonyi fátylat
Mátrának zúgó fenyvesei magukkal
vitték, Bükknek szelíd fáival, erejüket
összemérték, hegyeken a szerelem átemelt,
Tarna patak elém szaladt, szenvedély,
féltékenység, egymásba mart, s minden
ágyon bosszút álltunk, megkívánás íjjá
feszíti testünk, Ámor nyilától tenger mélyre
merültünk, levegőnk elfogy, dagály a felszínre
dob, észre sem vettük a megáradt patak
a kukoricást elmosta kert alatt, hátam
mögött összehajolva susognak a cserjék,
szemérmesen kezem, magam elé teszem, mit
néznek rajtam, ők is tudják a titkot: anya lettem.
Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.
0 Megjegyzések