Kacagott a szél,
bátorított nyári zápor,
boldog voltam még,
boldog, s elég bátor,
hogy szembeszálljak hibákkal,
s a rossz igékkel,
vitáztam hát hazugsággal,
nem volt bennem kétely...
Kacagott a szél,
mint ki tudja rólam,
hányszor láttam arcát,
s hányszor mosolyogtam
rá, akár télen, fagyban,
vagy tűző napsütésben,
ha a rossz megtorpan...
hogy megpihenjek szépen.
Kacagott a szél,
s ma is kacag,
mert bármit lát köztünk,
ő ugyanolyan marad:
vidám, gyenge vagy épp erős,
mely kiszakít sok virágot,
büszke, bátor, öreg bölcs,
aki ma kineveti a világot.
Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.
0 Megjegyzések