Mikor elbújok sötét verem-mélyre
Társam is lehúzza fejét, már nem mozdul többé
Egy újabb dögcédula, mit el kell vinnem
Ne keress akkor engem
A géppuska lövedék súrolja fülem
Még érzem melegét a fejemben
Lyukas házfalak tövében lapulok
Talán holnap reggel is itt leszek még
Valami rossz készül – mondják az újságot olvasva
Itt már régen készen van az ördög tervével
Idegen emberek masíroznak az úton
Én még mindig lapulok a fal tövében
Bár egy kisgyerek átlátna rajta
Más országban más voltam én is
Elismertek, sőt még rajongtak is talán
Ebben az országban megismertek engem
Idegen katona idegen földön idegen becsületért,
De szívből harcolva vadászgépek súlyos árnyékában
Ma egy újabb barát ment el, bár értem kétszer is
Meglövette magát – utoljára még visszaintett –
Emlékszem az arcára, mosolygott: most ő megy
És én maradok – tán két percig élt még
És akkor végre megértettem őt.
Ez a vége, ha a béke eljön,
Mi már nem leszünk ott,
De a nevünket láthatják majd az évfordulókon
Egy szép faragott oszlopon lesz felsorolva
Ünneplőbe öltözött gyermekek olvassák majd
És nem lesz korom az arcukon
És boldogok lesznek egy más világban.
Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.
0 Megjegyzések