Kiss Gabriella: Meg – Ismerés

Sötét éjből ébredtem üres órán
És a világban falak voltak mindenhol
Körülnéztem fájó szemeimmel
És az országban falak voltak mindenhol
Bús bagoly huhogott kiszáradt fenyő ágán
És a városban falak voltak mindenhol
Felkeltem hideg ágyamból
És az utcában falak voltak mindenhol
Én sem hittem, úgy véltem komor álom
És az emberek között falak voltak mindenhol
Ameddig csak elláttam kerítést emeltek
Jelszavakat festettek fel – utáljam, vagy szeressem?
Mindenki messze volt a másiktól
Elválasztotta a fal, melyet a gyűlölet emelt
Nem ismerhették meg egymást
Mert mindenhol csak falak voltak a szívekben
Elbarikádozták magukat a szeretettől
Különböző emberek különböző falakkal
Nem láthatták a másikat, mikor éppen
Füvet nyír, eteti gyermekét
Azt hitték, tömegpusztító fegyvereket
Gyárt a kamrában éppen ellenük
Pedig csak egy csákány kellett volna
Együtt nekimenni a falaknak, és lebontani őket,
Kiállni, és kiáltani hogy
Emberek vagyunk ebben az ellenséges világban,
És szeretnünk kell a másikat.
Ha azt akarjuk, hogy elfogadjanak,
Meg kell ismernünk egymást,
Ha azt akarják, hogy elfogadjam őket,
Meg kell ismerniük engem.
És meg fog szelídülni a sok félelmetes
Hang, és rájövünk, hogy a szomszéd is csak
Füvet nyír, és eteti gyermekét.