Menj, keress szerelmet, tisztát!
Most a törvényt újra írnám,
én nem lehetek szerelmed,
ködpárából csaltak engem.
Semmilyen szándékod, vágyad
nem terelhet, már ne lázadj!
Legyen autód, majd házad,
számolgatva forró lázban,
társad legyen éhes ember,
éhes, bűnös, szemes ember!
Hunyd le szépen két szemedet,
s álmodd át az életedet!
Hogy szerelmed másnak adod,
nem bánt, én már úgysem adok
harcos öklöt, mámorcsókot,
inkább messze elhajózok,
elfeledni minden szépet.
Jól teszem-e? Már nem kérdem.
Költőként itt nincsen helyem,
nő vagy, ringyó, anya leszel.
Vetkőzz! És vérpiros rúzsod
még egyszer színezze húsom.
Majd fáradtan egyet intek,
áldjon meg az Isten mindent!
0 Megjegyzések