valahogy mindig voltak utak
porosak
meg sok kővel rakottak
meg voltak betoncsíkok is
meg fémszalagok
sínek
és voltak mindig emberek
egyformák
és másmilyenek
arcot tovább adók
kezet fogók
és voltak harcosok
és majd egy marad
ki célba ér
s a világ végén leülve
térdén összekulcsolt kezére
hajtva arcát megpihen
és úgy kérdezi
az egész minek
minek az út
a vándorlás, a sínek
és nem lesznek válaszok
csak a feje fölött
sorban kivérző csillagok
Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.
0 Megjegyzések