Bodnár Bálint: Gyerekkori álom

Gyerekkori álom,
Mellém ülsz az ágyon.
Rám nézel és tudod jól,
Mi az én bánatom.

Nem kérdezel semmit,
Megölelsz egy kicsit,
Megcsókolod az arcomat,
Így elűzöd a gondomat.

Ez még csak egy álom,
Én már nagyon várom,
Ha így lenne, tudom jól,
Szép lenne az álmom.

Felébredek egyszer,
Azt kérem majd kétszer,
Ne múljon el, mert ez így jó,
Elrabolt az álommanó.

Épp olyan, mint egy film.
Senkinek sincs gondja,
Vagy ha van, jön valaki
Aki feloldozza.

Elmúlt ez az álom.
Én már most utálom,
Nincs, aki mellém Üljön
Most az én ágyon.

Én már nagyon várom,
Hogy szép legyen az álom,
Legyen, aki ki mellém ül,
Majd az én ágyamon.

Megfogja a kezem,
Megölelje testem.
Megcsókoljon, hogy érzem,
Hogy ő fontos nekem.