Biky Gabriella: Te nép!

Te nép! Te Isten verte, kitaszított nép!
Halld hát most szavam!
Kegyes volt az ég, hogy ily sorsközt meghagyta nemzetem.
Vagy talán így bosszulta meg tékozló életem?
Kérdem hát, hol az igazság?
Hol rejtezik ez a tékozló világ?
Siratók és magyar mentalitás.
Mind csak következmény, vagy valami más?
Ordítanak a sírok, temetők!
Petőfi, Arany, Radnóti mind-mind költők!
E nemzet fiai!
Kik halottak, mint a világ bátrai.
S József Atilla!
Mond! Hol vagy Isten ostora?!
Ady, Juhász Gyula, Kosztolányi?
Mind a föld alatt rohad, mint a többi!
Hazánk nagy fiai, mind elpusztultak..
S a nemzet.. lám.. Nem is sirat!
Elmúlnak az évek, s porba veszik nevetek..
Babits, Karinthy, Gárdonyi!
Istenem! Valaki!
De hiába ordítozom a holtak földjén..
Nem válaszol senki sem..
Maradnak hát vigaszul a könyvek
Régi papíron, poros érzelmek…