Úgy remegek, mint egy disszonáns szólam,
Begörcsöl a testem, amint rád gondolok.
Mondd, szoktál-e néha álmodni rólam?
Vagy ez túlságosan utópisztikus dolog?
Elalszik a nap a vörösre firkált nyugati égen,
Aludnék én is. Tán álmomban hallom hangod.
Csak egy törpe szóra volna most szükségem,
Hogy lelket öntsön belém. De addig csak rángok.
Higgyek még csodákban? Lesz még feltámadás?
Vagy ez csak újabb zsákutcába tévedt álom?
Erőtlen vagyok hinni. A csend élve a ködbe ás.
Talán ez jár nekem. Talán pont erre vágyom...
Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.
0 Megjegyzések