Az eltöltött hosszú évek,
Mit iskolában megélek
Magával ragadó élmények
Tárháza.
S az idő előtte az óvodában
Kisgyermeki létem korában
Rövid, akár egy perc az órában.
Mit pillanatnyi érzés hevében,
Erőm ereje teljében
Papírra vetek Veszprémben
A vár eldugott kertjében.
Sok minden kavarog
Arisztotelész, Platón, csak az nem,
Amit akarok
Versbe írni.
Felfelé a várba tűnődtem azon,
Jó-e a világ, melyben ember vagyon.
Istentől elfordulva,
Haszontól megvakulva
Embertárssal sokszor durva
Vitával tornyosulva.
Kell-e a sok gyűlölet, harag
Egyik ember úgyis alul marad.
Szeresd felebarátod, ahogy Isten kérte,
Harcolj a jóért, tegyél meg mindent érte.
S gondolj az örök létre.
0 Megjegyzések