Felkelek újra, ha sárba taposnak…
Cipelem tovább az ősi keresztem,
Viszem lihegve, félig elveszetten;
Letörölve, múlt hálóját a napnak…
Húzom s az úton, nem nagyon akadnak
Szép virágok, hogy azokat leszedjem…
Csak csúf démonok dobolnak fejemben;
S vigyorogva gonosz dalra fakadnak…
Érzem, hogy agyonnyom lassan egy árnyék.
Véresen elbukva, sarat markolok…
Nyüszítő fájdalom életem húrja;
De mégis egy lüktető, óvó burok.
Mert tudom, mit kaptam, az is ajándék.
Sárba taposnak?.. Hát felkelek újra…
Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.
0 Megjegyzések