Ízzé-porrá szaggatja lelked a fájdalom
Sötétség és reménytelenség – sajnálom.
Imára kulcsolva kezed, csak bizakodsz
Csendben várva, nem hivalkodsz.
Belső fohász ordít mélyről a világba
A mindenségbe vetett megtört bizalmába
Árnyéka vagy csupán régi önmagadnak
Veszett álmok, egymással harcolnak.
Pokol tüze éget sebzett szíveket
Igazságtalanság mar vágyakozó híveket
Magad vagy, de mégsem egyedül
Egymást ölelve, a kegyetlenség menekül.
Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.
0 Megjegyzések