A fák integetnek felém a szélben.
Hajam súlytalanságba veszetten az arcomba csap.
Keserű levegő hasít a torkomban.
Porcelán mosollyal gondolok magamra.
Kirakatban köszönnek rám, rokon társaim.
S lassan de biztosan , így telnek el napjaim.
Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.
0 Megjegyzések