Homályos, szurkáló ujjaival keringőzik, meglepődött arcokon.
Hányja ki magamból a tekinteteket.
Emberek érzései szétfeszítenek.
Átkarol egy idegen.
Fejemben a tudás ezer meg ezer betűi peregnek.
Egy kislány mosolyog rám.
Gyűlölete szemembe rejtőzik,
Könnycseppjeim menekülnek a megszűnés felé,
Megfullasztja a teret.
Hiába kapaszkodik a levegőbe elesik !
Kidobták az ablakon,
összetörve hever.
Fúj a szél és fázom.
Bőröm repedezik.
Szétszakadt cafatok tapadnak emberek arcaira,
s gondolatokként hullnak a földre,
merengő tekintetek.
Szakít és vág,
Késsel rohangál bennem a bizalom.
Elesik egy sétáló gondolatban.
Fejemben bogarak ezrei rágják agyam!
Nyakába kötél feszül.
Egy báb kit rángat egy érzés.
Segítség!
Nem látom.
Elbújik árnyéka mögé.
Felé nyúl egy kéz.
Az ő keze?
Ki vagy te,
Mert én nem létezem.
A nyugalom.
0 Megjegyzések