Amikor én még szerepeltem a
régi idők színpadán, akkor is
egy jelentéktelen test voltam nektek, és
az élet fényesebbik arcán ott volt
tenyeretek lenyomata, s
pirosan izzott a
fájdalomtól…
Sokszor csak néztem, ahogy
a tükörben, úrrá lett rajtam az, ami
Ti vagytok…, s paranoid képzelgésem
világosított fel arról, aki
én vagyok… Aztán átváltoztam
saját magammá, akár a
hernyó lepkévé…
Amikor én még szerepeltem,
sokszor csak néztem a
régi idők színpadán, hogy
úrrá lett rajtam mindaz, ami
Ti vagytok…, Aztán átváltoztam
saját magammá, akár a
hernyó lepkévé…
Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.
0 Megjegyzések