Dobos Tamás: ...akár a hernyó lepkévé...

Amikor én még szerepeltem a
régi idők színpadán, akkor is
egy jelentéktelen test voltam nektek, és
az élet fényesebbik arcán ott volt
tenyeretek lenyomata, s
pirosan izzott a
fájdalomtól…

Sokszor csak néztem, ahogy
a tükörben, úrrá lett rajtam az, ami
Ti vagytok…, s paranoid képzelgésem
világosított fel arról, aki
én vagyok… Aztán átváltoztam
saját magammá, akár a
hernyó lepkévé…

Amikor én még szerepeltem,
sokszor csak néztem a
régi idők színpadán, hogy
úrrá lett rajtam mindaz, ami
Ti vagytok…, Aztán átváltoztam
saját magammá, akár a
hernyó lepkévé…