Váczi Vincent: Béke

Nyughatatlan, a legtalálóbb szó
Mely a fejben dühödt táncot járó majomnak adható
Olykor követel, olykor könyörög
Csömörbe csavarja gyönyöröm s örömöm
Egység helyett kétséget választ -
Hol a válasz?

Kéred-e hát a viszályt, ha tudod
Hogy a harcban győztes, ki útra bocsájtja
A haragot, az ártást,
Ki sehol se lát mást,
Mint a világban a végtelen áldást

Itt állunk mind a viharban égve
Békére szomjazunk
Legyen hát vége
És békére térve
Megleljük otthonunk...
Megleljük otthonunk

A békének méhében nincs többé félelmem
A tévedéseknek tengerén túl révébe érhettem
Az érintetlen értelemnek, és érkezésem itt
A békességben érlelt végtelen élet édenébe vitt

A békének méhében megnyílik a csend
A csendben ringó ősi dal csak szól, csak szól idebent
A békének méhében vége minden vésznek
A békének méhében a majom emberré lesz

Itt éltünk mind a viharban égve
Békére szomjaztunk
Ez az éden végre
És békére térve megleltük otthonunk...
Megleltük otthonunk