Nézem a szitáló
vasárnapi esőt
szobám ablakából
lelkemben a fájó
érzés: mindig
hiányzol
Hallgatom a zenét
édes dallamok
rád gondolok
és rólad álmodok
Utcai lámpák fénye
tükröződik
a vizes utakon
egy láthatatlan
vonaton
épp hozzád
utazom
Hideg van és
sötét, de
forró a szenvedély
elrejti édes
titkunkat
az éj
De jaj! Felébredek...
fájdalom hasítja
lelkemet
Mert rájövök,
arcod újra csak
holnap
láthatom
Távol leszel
megint
és nem az enyém
Bátorság! mártsd
éles kardodat
belém
Be tudjam vallani
félelem nélkül:
nem tudok élni
a szerelmed
nélkül
Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.
0 Megjegyzések