dohányfüst foszlányában pár öreg meg én
iszunk, közben megújítjuk az ősi magyar
nyelvet: "hé kölök, shörér bohod enyém!"
ő Pista volt, én Villonnak vallottam magam.
nevetnek s nagyot kortyolnak. koszorú kerül
fejemre, kezemben sötét rozsdás szegek,
pogány lelkem betonkereszten feszül,
részegnek hisznek engem a részegek.
mert ők azt mondják zöld, esetleg sárga,
így hiába álmodok én kéket és lilát,
megkopott vágyaim hét toronyba zárva.
kitaszít... csak kitaszít a világ.
Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.
2 Megjegyzések
köszönöm.
üdv:
-s-