Spitzner Péter: A negyedik

füvescigibe sodort gyermekkorom
testesült monológgá,
ő nyúzott volt és kissé ingerült,
figyelte a falon szétfolyó órát,
csepegtek a tik-takok,
anyám halála óta
zöld színtestekben
kötődött meg glóriám,
az ágy alá bújó békét korom
fedi
(legalábbis ez volt
a pszichológusi teória);
tisztítószerbe mártották
a beszélgetéseket.

másnap ismét találkoztunk,
megtudtam, vérzett az ínye,
s ujján egy szíven szúrt házasság
körvonala aludt.
"akar róla beszélni?"
megütött, majd otthagyott
a szűkülő gumifalak között;
én fáradtan játszottam
tovább az őrülettel.

csütörtök reggel egy hölgy jött,
mától ő próbál meg segíteni.
"és Kovács doktor?"
"tegnap kötélre húzta fájdalmait."

a negyedik volt...