Te kínzó magány,
Te szánalmas lélek,
Te álnok pogány,
Te hitvány féreg!
Nem kellesz már
Miért nem érted?
Hagyj el végleg!
Váljunk el lassan, szánakozva,
S a sajgó emlékektől,
Miket nem feledek soha...
S ha hiányod nagy lesz,
Csak visszahívlak én,
S ha boldoggá senki nem tesz,
Veled sírok majd a vég peremén!
0 Megjegyzések