Kint, esőben ázva, vihartól félve,
Félelemtől erősen, bármit túlélve,
Sok év alatt edződött az ember,
Az ember az, kit sors nevelt fel.
Szenvedést is az ismer csak,
Ki szenvedve nőtt fel,
Akit neveltek akaratra,
Könyörtelen vaserővel.
De ha gyerekként ébredsz
Ebbe a komolyra szabályzott világba,
Jobban jársz, ha hiszel,
Állva az esőben, karjaid széttárva.
Megannyi rendelet, szabály és norma,
Üldözi az embert e földről pokolba,
Hiába vagyok túl huszonegy, szebbnél szebb éven,
Lebegnek már a tompuló pengék magasan az égen.
Félelemtől erősen, bármit túlélve,
Sok év alatt edződött az ember,
Az ember az, kit sors nevelt fel.
Szenvedést is az ismer csak,
Ki szenvedve nőtt fel,
Akit neveltek akaratra,
Könyörtelen vaserővel.
De ha gyerekként ébredsz
Ebbe a komolyra szabályzott világba,
Jobban jársz, ha hiszel,
Állva az esőben, karjaid széttárva.
Megannyi rendelet, szabály és norma,
Üldözi az embert e földről pokolba,
Hiába vagyok túl huszonegy, szebbnél szebb éven,
Lebegnek már a tompuló pengék magasan az égen.
