Homályban úsztatja a szél az estet,
S benne magányt sodor felém.
Ha el is szakítja lelkétől a testet,
Hiányod idézi teljes lényed elém.
Majd kába mécsnek füstje kering,
Könnyel dacol a félhomályban,
S szívembe égett ez örök sziluett,
Mint kotta a sír márványában.
S benne magányt sodor felém.
Ha el is szakítja lelkétől a testet,
Hiányod idézi teljes lényed elém.
Majd kába mécsnek füstje kering,
Könnyel dacol a félhomályban,
S szívembe égett ez örök sziluett,
Mint kotta a sír márványában.