Csata Ernő: Konc király

… id. Pieter Brueghel: Farsang és böjt harca

Alig múlt el angyalok
csodaszép zsongása,
csilingelő énekek
mennyei sodrása
és jött a napkeleti
bölcsek ragyogása,
hogy múljon lelkünk
fagyos kongása.

Jött volna, de mégse,
idők vége kőbe vésve,
hogy alámerüljünk újra
az éltető kozmikus vízbe,
hogy a jövő ismét
ránk szakadjon
s a bűnökre a fény
koszorút rakjon.

(Valahol Babilonban,
most éppen
pokolgép robban
és millió szívben
a betlehemi kisded
hull szét cafatokban.)

Valami nagy piactéren,
magas házak bíbor ölében,
tarka népség sürög-forog,
s a húszvedres hordón
− mely tele bikavérrel −
kisérve lantos zenével,
piros nadrágjában
Konc király trónol.

Térdére kés fityeg
derekáról s a hordón
elöl a protein bomba
lóg, egy füstölt sonka.
Serkenti harcra seregét
és esküszik a hordóhasra,
miközben lábát egy
kancsó borba belelógatja.

Fegyverén jobb kezében,
ami egy kormos petrencés
rúd, felnyársalva a sült malac,
perzselt szagja terjeng,
hódítja a falánkok orrát,
hátha valamennyi
cibereleves párti
szájtátva megadja magát.

Szembe véle Cibere vajda
ül szürke trónján,
az orrcsiklandó illatoktól
halálsápadt a böjti konyhán.
Fegyverével, mely egy
sütőlapáton két hal,
támadna a kövér Koncra,
hogy népének böjtjét kivívja.

(A kút körül serényen
halakat pucolnak,
s a földön szétterül
– mint tenyérjós jövendőlése –
a farsang utáni
szorongatott jövő képe.)

A szalonnabőr illatától
megszédülve, a tömeg
a hordó vérét ontja
s Konc királyt előre tolja
a terjengő borpárában,
hogy roggyanó térdek
éhes ostromában
Cibere meghátráljon.

Az előőrs ittasan már
robbantja a bombát,
lerohanja a védtelen sonkát,
s győzelmét égbe kiáltja:
inkább a has fakadjon
és a zene szóljon,
minthogy a malac és
a bor megromoljon.

(Valahol Afrikában,
most éppen
korpa vagy cibere sincsen
és millió szívben
kisded életek múlnak el
örökkös böjtölésben.)

(2013. farsang)