Megállt az idő, úgy tűnik,
Kint már a szél se süvít.
Mit az élet nehezen vánszorogva hozott,
Most megbotlott: az idő elfolyt...
Szedném össze a perceket, órákat,
De a Földet elborítja a bánat.
Nem akarom hogy így legyen!
Nem akarom a végtelent!
Egy álmot tartok magam elött,
Miszerint senki sem üvölt!
Mindenki boldog, mindenki vidám...
De ez álom, a valóság sivár.
Én szenvedek a világon egyedül,
A többi ember bánata emellett eltörpül.
De ha kínjaikat felvállalhatom,
Én készen állok, elfogadom!
S egy álom válik valóra:
Mindenki boldog, senki se mogorva.
2004.12.26.
0 Megjegyzések