Tisztás. Égre törő fák. Zsenge fűszálak a harmatban
Ébredés. Kellemes bódulat. Enyhe bizsergés a karjaidban
Csend, alig zizzenő lombok, a szél is halkan jár
Még nem mozdulunk, egy rigó szólt, az is kurtán
Némán nézzük egymás szemét, semmi bonyodalom
Milyen békés, milyen csendes, mindenhol nyugalom,
Halljuk egymás lélegzetét, semmi nesz, minden oly halk
Az erdő szinte aluszik, nem hallani semmilyen zajt
A reggeli harmatot a nap lassan, csendesen felszívja
A leveleken gördülő vízcseppet egy pillangó felissza
Most ha többé semmi sem mozdulna, azt sem bánnánk
Így egymás karjaiban, csak az örökkévalóságot várnánk
Ébredés. Kellemes bódulat. Enyhe bizsergés a karjaidban
Csend, alig zizzenő lombok, a szél is halkan jár
Még nem mozdulunk, egy rigó szólt, az is kurtán
Némán nézzük egymás szemét, semmi bonyodalom
Milyen békés, milyen csendes, mindenhol nyugalom,
Halljuk egymás lélegzetét, semmi nesz, minden oly halk
Az erdő szinte aluszik, nem hallani semmilyen zajt
A reggeli harmatot a nap lassan, csendesen felszívja
A leveleken gördülő vízcseppet egy pillangó felissza
Most ha többé semmi sem mozdulna, azt sem bánnánk
Így egymás karjaiban, csak az örökkévalóságot várnánk
