Debreceni Zoltán: Sír az apám fejfáján a vadgerle madár...

Hosszúpályiban szikrázóan süt a nap.
Zöldell a rét,
virágba borult a temető
és az egész határ.
Színes ruhába öltöztek a lányok,
vígan nevet az egész világ.
Bólingatva köszöntenek, ha a temetőbe járok a virágok és a fák.
Boldogan néz le rám az égből a drága jó apám.
A fejfáján búsan turbékol nekem a vadgerle madár.
A nap mosolyog rám a felhők mögött.
Azt súgja, ne búsulj,
a hideg tél elment,
messzire költözött.