Orczy Lőrinc: A módi

Módi a világnak legfőbb tyrannusa,
Franciaországban van első trónusa.
Sem lába, sem keze, nincsen is hajósa,
Mégis két tengeren általmegy járása.

Első szülöttkéje ez a találmánynak,
Méltó csemetéje az unatkozásnak,
Kinek portékáját mondván párizsinak,
Emberek nagy áron teszik magokénak.

Ez mivel új formát tud mindennek adni,
Szokásból is meg kell eztet vásárolni,
A szeles francia tudja kigondolni,
Több majom nemzetnek pénzért adogálni.

A Szépség tükörtől kérdezi tanácsát,
Ha jól tette-e fel megszerzett újságát,
Templomban először fitogtatja magát,
Vigyáz, sajdítják-e felfűzött ringy rongyát.

Még három személyen van postán jött újság,
Kedves, kellemetes, szokatlan tarkaság,
De mihelyt közös lett, s viseli polgárság,
Zsibvásárra küldi a nemes asszonyság.

Ezt nem prédikálják sehol a templomban,
Sőt ki sem hirdetik a város házában,
Mégis, ha érkezik királyi udvarban,
Három hónap alatt elterjed házában.

S aki nem követi, bolondnak tartatik,
Még az írásban is módi kívántatik,
Virtus ez időben alája adatik,
Kicsoda, micsoda, ettől ítéltetik.